Gyermekeim már 17 és 23 évesek! Ebből következően nagyon sok felismerésem volt szülőként, az aggódó anyaszerepemben, amin persze évek alatt sikerült változtatnom! Párhuzamosan a munkámban is nagyon sok középiskolás, vagy egyetemista diák kér segítséget!
Miért szoronganak, félnek a diákok, miért van bennük az egészséges vizsgadrukkon felül félelem, megfelelési kényszer a szülők, a tanárok, a világ felé és vajon mernek-e beszélni róla?
Sok szülőtől hallom, hogy stresszesek a gyerekek, kisiskolás korban, középiskolában is, otthon is nehezen megy a beszélgetés!
Melyik korosztályt érinti a probléma?
Kivétel nélkül mindegyiket! Már óvodás és kisiskolás korban is szembenéznek a gyerekek különböző kihívásokkal, ahogyan közösségbe kerülnek! Az általános és középiskola csak fokozza azoknál a gyerekeknél a problémákat, akik érzékeny lelkivilággal rendelkeznek! A legtöbb felkeresés számomra azonban az elmúlt időszakban azoknak a diákok köréből kerülnek ki, akik továbbtanulás előtt állnak! Ilyenkor a szülőkben akarva-akaratlanul előterébe kerül a saját meg nem élt vágyuk, be nem teljesült szakmai szerepük. A gyerekek, ha nincs határozottan kialakult elképzelésük – jobb esetben nem szülői minták alapján -, akkor a szülők segítségére kényszerülnek! De vajon a szülők ismerik-e eléggé gyermekük képességeit? Mi alapján döntenek egy középiskola vagy egyetem mellett?
Sokszor az új iskolakezdés után fél évvel, egy évvel derül ki, hogy teljesen nem jó az iskola a gyermeknek, de nem mer szólni a szülőknek, főleg ha fizetős iskolát végez! Pedig ilyenkor azonnal tudnunk kell segíteni, hiszen a következő évtizedekre határozhatjuk meg az eredményt!
Mégis mit tehetünk szülőként?
Figyeljük a jelekre! Mindig érdemes mélyére menni és beszélgetéssel felderíteni, mi okozza ezeket a problémákat! Amennyiben otthon ez nem sikerül, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen az idejében felismert lelki problémák egy későbbi felhalmozódott problémától óvhatják meg gyermekét!
Találkozom azonban olyan gyerekekkel, akik nagyon tudatosan gondolkodnak, érzik, hogy valami nincs rendben bennünk, érzik, hogy nem a saját útjukat járják és képesek segítséggel változtatni életükön!
Ehhez nekünk szülőknek nagyon fontos a támogatásunk és megengedésünk, hogy a gyerekek rátaláljanak saját önerejükre, életlátásukra, nézőpontjaikra, kialakítsák életszemléletüket mindenféle külső befolyásolás nélkül! A fiatalok nagy többsége szívesen ossza meg kihívásait és fogad el irányt mutató tanácsokat!
Milyen tünetei lehetnek, ha gyermekünk hosszú távon nem jól érzi magát, legfőképpen lelkileg, de már testi problémák is jelentkeznek?
gyomorgörcs
gyomorremegés
fejfájás
álmatlanság
körömrágás
izzadás
szédülés
csökken az étvágy
szapora szívverés
gombóc érzés
sírhatnék
halk beszéd
iskolatagadás
kommunikációs zavar
koncentrációs figyelemzavar
tanulási nehézség
agresszív viselkedés
MI a megoldás?
Semmiképpen nem ez:
Nagyon sok összetevője lehet az eredendő okoknak, de gyors feltárása megelőzheti azt, hogy a gyermek a következő éveit ne ilyen állapotban töltse el, ami kihat a magánéletére, sőt a későbbi iskolai és munkahelyi életére is, és a család életére is! Tehát minél korábban nyújtunk segítő kezet, annál jobb! Ehhez kell a szülő támogatása és megértése, és túl kell lépni azon, hogy a szülő a saját életét próbálja rámintázni gyermekére!
Mik a problémák okozói?
túlterhelt gyerek (iskolán kívül sok különóra)
csak szellemi vagy csak fizikai elfoglaltság
önbizalomhiány
másokhoz hasonlítják a teljesítményét
megfelelési kényszer
sikerélmény hiánya
diáktársak felől érkező cikizés
kisgyerekkori trauma felszínre kerülése
kommunikációs probléma
érzelmi probléma
uralkodnak a gyerek felett
szülőktől való félelem, megfelelés
kényszerpályán vannak
tanárral való konfliktus
diáktársakkal való konfliktus
önkiállás hiánya, önfelvállalás hiánya
egészségügyi problémák
gyermek-szülő eltérő elképzelések
a szülők más problémájának kihatása
Mi a megoldás?
Mint minden más tudatosságban, meg kell néznünk, hogy min kell és lehet változtatni, tehát a következő naptól mit kell másképp csinálni, akár a szülőnek, akár a gyermeknek! Csak így kapunk más eredményt!
Szülőként pedig be kell ismernünk, hogy saját problémáink is erőteljesen kihatnak gyermekeinkre, amit a szülőkkel való beszélgetés során tárunk fel, és adunk megoldási utakat!
A szülők legtöbb esetben kompromisszumképesek, és hajlandóak önvizsgálatot tartani!
Tisztáznunk kell, hogy a gyermek személyisége, viselkedése, a környezete milyen jeleket mutat!
Első körben Nekünk szülőknek tudnunk kell megtanulni jó kommunikációt kialakítani gyermekünkkel egész kicsi koruktól! Ha ez elsőre sikerül a szálakat kibogozni, gyors megoldás lesz a változtatásra! A gyerekek sokszor képesek kompromisszumot kötni, ehhez nagyon jó módszer, ha leülünk beszélgetni, de először az Ő elképzeléseiket érdemes meghallgatni, ezzel utat nyitunk arra, hogy tényleg érdekel minket, mit szeretnének! Tudom, hogy egy ilyen beszélgetés alatt a szülő már ötször közbeszólna, benyomná az ő elképzeléseit, de gondoljunk csak bele, fordított helyzetben jó, ha minket is megszakítás nélkül figyelemmel kísérnek! Tehát elsőként mindenképp ezt az utat javaslom!
Viszont a kamasz évek még a legtudatosabb szülőn is képesek kifogni! Ugye mindenkinek ismerős az a kérdés a szülőtől: Mi volt az iskolában? Válasz: semmi! 🙂 Észre kell vennünk azt az életszakaszt, amikor a gyerekekben elkezdődik a magánszféra kialakítása! Mert ilyenkor minél jobban erőltetjük a választ, annál jobban tagadásba fog menni a gyermek. Felnőttként legyünk mi tudatosabbak, keressünk közös témákat, élményeket, alkalmakat az együttlétre, biztos vagyok benne, hogy azokon sokkal könnyebben megnyílnak a gyerekek a kötelező beszélgetéseken túl!
Vannak helyzetek, amikor le kell adni az elvárásainkat, megadni magunkat annak, hogy a gyereket hagyni kell tapasztalni! Meg van az a kép, kedves Olvasóm, amikor mondod a gyereknek, ne nyúlj a sütőhöz, mert meleg? Persze, hogy odanyúl, de még nem érzi az égető érzést, addig hiába mondjuk neki el a mi már megélt ez irányú tapasztalatainkat! És nagyon gyorsan felejtsük el a “Mert én megmondtam, hogy így lesz, és a kellett ez Neked” – kifejezéseket!
Igen, ha kell félévkor bukjon meg, és jöjjön rá magától, hogy ez igazából neki kedvezőtlen! Biztos vagyok benne, hogy ha nem lesz megfelelési kényszere az iskola és a szülő fele, össze fogja magát szedni! Előfordulhat a diákoknál az is, hogy a 8. általános iskolai évre már egy kicsit ráunnak az egészre. Felvételi hajsza, ugyan azokat az arcok, tanárok, helyzetek, konfliktusok, és máris lehet egy befele forduló személyiségjegy felbukkanása. Ilyenkor türelmet kell gyakorolnunk, mert fél év múlva ennek vége lesz! Középiskolában új impulzusok, új diákok, tanárok, élethelyzetek teszik majd érdekessé az éveket! A középiskola végén azonban nagyon figyeljünk arra, hogy a gyermekünk önmaga mit szeretne, tanulni tovább, dolgozni, szakmára képezni magát! Ez sok beszélgetés alapja, hiszen be kell valljuk, sokan sem 14 évesen, de még 18 évesen sem tudtuk, milyen területen szeretnénk dolgozni! A családalapítás a mai világban kitolódik a húszas évek vége és a harmincas évek elejére.
És egy nagyon-nagyon jelentős dolog! Szülőként érdemes listát készíteni a saját félelmeinkről, amit észrevétlenül kivetítünk a gyerekünkre, szinte a mi félelmeink tartják benne a helyzetbe a gyereket észrevétlenül! Utána meg csodálkozunk, hogy megtörténik!
Tudom, hogy régen sokkal szigorúbb szülői szerepek voltak jelen, de tudomásul kell vennünk nekünk szülőknek, hogy ahogyan mi is, a körülöttünk lévő világ atmoszférája is változik. Sokszor egyik évről a másikra változnak a különböző szakmák iránti keresletek, ezért türelmesnek kell lennünk, mire gyermekünk talán igazából megtalálja önmaga számára a legjobbat! Fogadjuk türelemmel, ha életútján iskolát, munkahelyet változtat!
Várlak Téged és gyermeked egy megoldásra törekvő, kötetlen beszélgetésre! Tapasztalatom, hogy a diákok szeretnek szülők nélkül beszélgetni, hiszen érinthetünk olyan témákat is, mely a szülőkre vonatkozik, de nem merik azt Velük megbeszélni! Ezért szívesen jönnek egyedül is! Fontos a gyermekek bizonyos fokú szabadságának megtartása és a bizalom a változás érdekében!
Jakab Tündi
Lelki és Testi Önfejlesztő Módszerek
Terápiás beszélgetések
Masszázsok
Bejelentkezés +36 20 97 93 670
Tudatos élet a gyakorlatban oldal
Email: shiamand@gmail.com
